BLOG | odakint a tájban, terepszemlén a határban | Aratáson a debercsényi határon, természetesen Róbert barátommal és az MTZ-s bácsival | 2013 | 07 | 25

Heyhoo!

Bármilyen is legyen a hangulatod, ha Róbert barátommal találkozol, szinte biztos vagyok benne, hogy azonnal megjön a jókedved! Erre már csak cseresznye lehet a tejszínhabon, amikor együtt utazhatsz vele egy IFA fedélzeten. Na, ez aztán a nemsemmi. A történet úgy egy-két évvel ezelőtt kezdődött, amikor írtam Robinak, hogy ha lesz náluk aratás, akkor legyen szíves értesíteni, mert szívesen kimennék vele egyet fényképezni, esetleg kamerázni. A 2013-as év nyarán, így egy év után végre ezt is sikerült összehozni. Ahogy az egész sztori, úgy az aratás első napja is, kicsit nehézkesen indult. A gép ugyan már a munkálatok közepén járt, mikor egy szép kis defektet összeszedett. Hétfői napon 11.00 óra tájékán jött értem Rob barátom, majd a tetthelyre érkezve gyorsan meg is ejtettük a kombájn első kerekének cseréjét. Amíg a hozzáértők szereltek, addig én szemügyre vettem a terepet.

Következő alkalommal kora délután érkeztünk a helyszínre. Egy ürítés utáni fordulóban csatlakoztam barátomhoz. Javában, haladt az aratás, de ígértek még egy kombájnt, (ketten jobban haladnak majd, gondolták). Éppen jókor érkeztünk, természetesen ebédidőben. Olyan adag falnivalót küldtek a munkásoknak, hogy a drága barátom még az ebédjének felét is megosztotta velem. Bőven jutott a frankfurti levesből és a lekváros grízes tésztából. Az idő gyorsan eltelt, viszont a gép csak nem jelent meg. A következő napra szintén ígérték, s végül a délután folyamán, nagy nehezen, de megérkezett. Innentől kezdve azonban felgyorsultak az események, csináltuk is a kanyarokat szépen.

Szegény IFA még jó, hogy bírta, hozzá kell tennem a kombájnokkal ellentétben. Ami azt illeti igen, nem mai gyerekek ezek, örülni kell, hogy még mindig mennek. Az útviszonyoknak köszönhetően az IFA úgy rázott minket, mint az állat, értelmes fotót így nem kellett készítenem menet közben. Debercsény felett a búzatáblában is készítettem felvételeket, majd amikor a dombtetőről a tarló szélére visszaérkeztem és megmutattam Robinak, milyen elképesztő a kilátás odafentről, hogy még a Sasbérci-kilátót, valamint a Szandai vár romjait is lehet látni, a srác nem volt észnél, ennél a résznél.

Mire ő:

Robi: Tényleg? Jó ez a panoráma ugye? De most ez itt volt eddig is, vagy mi hoztuk ide?

Hogy őszinte legyek, ezen a megnyilvánulásán nagyon nevettem. A munkálatok egészen estig tartottak, a naplementében is készítettem még néhány felvételt a nap végső ürítési fázisairól. Az utolsó kanyarral 20.30 körül érkeztünk meg a magyarnándori tárolóba.

Az ezt követő alkalommal Orsi is velünk tartott, mondván, hogy mutassam meg neki, hogyan lehet értelmes fényképeket készíteni az ő fényképezőjével. Gyorsan kezelésbe is vettük a gépet, s közben elmagyaráztam a fontos, megjegyzendő lehetőségeket. Itt láthatjátok az eredményét, hogy egy idegen géppel is lehet jó képeket készíteni. Az alapokkal azért érdemes tisztában lenni. Egy-két képet Róbert barátom is próbált készíteni rólam, melyeket az albumban meg is tekinthettek. A galériában látható képeket egy Panasonic Lumix DMC – FZ38, illetve egy Fuji Finepix HS10 gépekkel készítettem.

Itt pedig egy rövid kisfilmet is megtekinthettek, az aratási munkafolyamatok pillanatairól.

Ha tetszett a bejegyzésem, kérlek, az itt található ikonok valamelyikével, oszd meg te is az ismerőseiddel.