BLOG | kerék és bakancs, kerékpáros és gyalogos túráink képekben | Fotós túrán a megye egyik legmagasabb pontján, természetesen a Szandai Vár romjainál | 2021 | 03 | 31 – 04 | 01

Március utolsó napján, kora délutáni órákban pattantam fel bringámra, hogy a kedvenc helyszínemre, Szanda várához kirándulhassak. Nem terveztem túl a napot, de mivel tudtam, hogy Gábor barátom odafenn éjszakázik, ezért gondoltam meglátogatom őt, mivel talán az ősszel találkoztunk utoljára. Kora tavaszias időjárás, szikrázó napsütés, a téli hónapuk után az erőn kívül minden megvolt, ami egy szuper délutánhoz kellett. Mikor felértem csodás látvány fogadott, viszont más alkalmakkal ellentétben, most igyekeztem átélni a pillanatot, s nem pedig megörökíteni. A végén aztán egy-két kattintás erejéig mégis csak előkaptam a telefonom, s elkészítettem néhány felvételem. Éppen, hogy indultam volna már hazafelé, mikor két hölgy jelent meg a csúcson hatalmas csomagokkal a hátukon. Gyorsan ki is derült, hogy ők is a várban éjszakáznak, ekkor azonban kicsit irigykedni is kezdtem Gáborra. Bennem is megfordult a gondolat, hogy lehet én is kint alszom, főleg, hogy tudtam, a csütörtöki napom teljes egészében pihenésre szánom. Végül aztán úgy döntöttem, másnap ismét kitekerek.

Mivel reggelről vadfotózást terveztem, így igen korán kellett kelnem. Hajnalban el is indultam, s a Kelecsényi kastély melletti domboldalon, már a szürkületben kb. 30 szarvast is láthattam. Ezt a pillanatot azonban igyekeztem volna megörökíteni, viszont ezekben a percekben olyan sötét volt még, hogy értékelhetetlen lett volna a fénykép. Visszasétáltam kerékpáromhoz, majd felszerelésemmel a hátamon újra nyeregbe pattantam. Szandaváralja után a Farkas-hegy emelkedője, igen ám csak igénybe vette a tüdőmet, felérkezve a Vízmű épülete mellett, kellett vagy negyed óra, mire ismét összeszedtem a légzésemet. Eközben természetesen a fényképezőgépemet is összeszereltem, miközben észrevettem, hogy az objektívem álcájából elhagytam egy tépőzáras egységet. Mivel tudtam, hogy a hajnali szarvasfotózás közben sikerült elhagynom, csak bízhattam benne, hogy délután megtalálom. Mivel messze voltam ahhoz, hogy visszamenjek érte, így nem maradhatott más hátra, mint a megnyugvás. Innentől kezdve azonban ismét folytatódott a hegymenet, de ezennel már gyalog kellett megtennem a métereket. Amikor a vár alatt található tisztásra felérkeztem, s a terepmintás plédem is leterítettem, ráhasalva álcaruhában lefeküdtem. Nem telt bele talán 10 percbe se, az éles szememnek köszönhetően véltem felfedezni a pillanatot, hogy 6 szarvas szalad szembe a kamerám lencséjének végébe. Durrantottam is a képet, azonban a szél sajnos minden irányba kavarta az illatot, emiatt sajnos a 6 szarvas is szagot fogott. Természetesen miután észrevették, hogy valami nem kerek, így az erdő mélyére menekültek. Mivel rászántam az egész napot, gondoltam továbbra is ott maradok, hátha napközben arra jönnek, s talán hozzájuk, még közelebb kerülhetek.

Ahogy telt múlt az idő, mégis felgyalogoltam a várba, hogy aztán ott Gábor barátommal ismét találkozhassak. Még a lányokat is odafent találtam, de már csomagjaikkal összepakolva igyekeztek folytatni túrájukat Bánk település irányába. A várban aztán napközben több turistával is összefutottunk, s ahogy szemeinkkel a tájat pásztáztuk, észrevettem, hogy a reggel megörökített 6 szarvas előjött az erdőből, így a szarvas vonulásnak a kirándulók is szemtanúi lehettek. Pontosan arrafelé vették az irányt, ahol én feküdtem, szóval biztos vagyok benne, ha kitartok eredeti ötletem mellett, akkor még szuperebb felvételeket örökíthettem volna meg. Eközben Szandaváraljai irányól is előbújtak vagy hatan, s az egymással szemközti irányban található erdőrészletbe össze is szaladtak. Egyszer csak zúgásra lettem figyelmes. Mondom Gábornak:

Gabi te is hallod azt, amit én?

Válaszolta, igen, szerintem ez egy cross motor.

Egyre inkább füleltem, s a hangzása csak erősebb lett, amelyből aztán már sejtettem, ez egy sportrepülőgép, vagy egy helikopter lesz. Szemeimmel erősen pásztáztam a tájat, de a hegyvonulatok felett a horizonton, tulajdonképpen semmit sem láttam. Amikor közelebb ért, megpillantottam, miközben Buják felől érkezett, lent a völgyekben. Pillanatok múlva arra lettem figyelmes, hogy a helikopter egyre inkább felénk közeleg.

Odanézz Gábor, felénk jön, készítsd a géped..

Szinte abban a pillanatban, amikor ezt kimondtam, a heli már a fegyverem célkeresztjében, s a képet megalkotva máris durrantottam lefele. Óriási élmény ért bennünket Szanda várában, és igen nagy robajjal, máris a fejünk felett repült át a tavalyi esztendőben vásárolt honvédségi helikopter. A fotóimon is jól láthatjuk, természetesen a pilótafülkében is rögzítésre kerültek a pillanatok, remélhetőleg video forgott. Ezután gyorsan komponáltam még egy képet, miközben Gáborom is rögzítette a távolban elhaladó gépet. Később aztán a vár körül is készítettem egy-két felvételt, majd az egyik fa árnyékában elfogyasztottam egy ebédet. Késő délutánig aztán pihengetve vártam, hátha lencsevégre jön még egy állatka. De mivel aztán már a nagy melegben nem jött elő semmi, szépen lassan elkezdtem hazafelé menetelni. A reggeli tetthelyre érkezve, végül egészen gyorsan megtaláltam az álcámat, s kerékpárommal Magyarnándorig, már nyugodtan gurulhattam.

Mobiltelefonnal készített fényképeimet pedig itt tekinthetitek meg.

Ha tetszett a bejegyzésem, az alul található ikonok valamelyikével, oszd meg te is az ismerőseiddel.