BLOG | élet a vasúton, nógrádi tájakon Galbács Tamás kalauzolásával | ZSSKC gabonaszállító tehervonata kígyózott az Ipoly-völgyében | 2016 | 03 | 23

Kedden kaptam az infót, miszerint a szerdai nap folyamán egy a nógrádszakáli ívekben igen különleges formát rajzoló szerelvény, egy ominózus gabonavonat fog átrobogni. A vonat érkezését reggel fél 8 körülire jelezték, viszont ez azt jelentette, hogy Balassagyarmatról a 04.58-as személlyel el kellett volna porolnom, hogy időben odaérjek. A probléma csupán az volt, hogy Nándorból 5 óra körül indul az első autóbusz Balassagyarmat felé. Az egyik barátom, aki éppen munkába indult, volt olyan kedves és felajánlotta, hogy fél ötkor eljön értem és utazhatok vele a palóc fővárosig, hogy elérjük a vonatot.

A BéZé indulása után azonban gyorsan kiderült, hogy a két mozdony reggel csak gépmenetben fog érkezni, a rakott teherrel pedig csak délután fél 5, 5 óra körül fognak visszajönni. Idő közben a miért is kiderült, hiszen a vagonok nem voltak még teljesen megpakolva. Gyors gondolatsor futott végig az agyamon, ennyi erővel délután is kijöhettem volna a helyszínre, ugyanis errefelé olyan ritka a személyforgalom, hogy a vonatok napjában mindössze 4 alkalommal fordulnak meg Balassagyarmat és Ipolytarnóc között húzódó vasútvonalon. Elgondolkoztam rajta, mit fogok én itt egész nap csinálni, ahol még a madár se jár, ráadásul hódara, és a havas eső is esni kezdett, ezen felül még Balassagyarmaton is lett volna elintéznivalóm. Ekkor kaptam bónuszba egy másik információt, hogy anyagvonat tart Nógrádkövesd felé, egy M47-es Dácia-val az élen. Á mondom, ezt nem hiszem el, hogy egy nap ilyen mozgalmas legyen a nógrádi 78-as vasútvonalon. Szakálban ülök a tétlenül a fél 8-as mozdonypár kattintása után a vonalunkon pedig egy anyagvonat halad.. Talán a szerencsés véletlennek köszönhetően aztán autóval eljutottam Balassagyarmatra, így a dolgom is elintézésre kerülhetett. Később kiderült, hogy az 5 db zúzottkővel megrakott kocsi Nógrádkövesden maradt a mozdony pedig gépmenetben vissza is surrant Hatvanba. Így azonban már nyugodt voltam, és a délutáni személyvonattal vissza is utazhattam Nógrádszakálba.

Az állomásra érkezést követően gyorsan felszaladtam a kálváriára, hogy a pillanatról aztán le ne maradjak. Losoncról hétfőn hozták le az üres gabonaszállító kocsikat, melyeket szintén a szlovákiai Kishalomra szállítottak. Hétfőtől-szerdáig, azaz a fotózás napjáig rakodták meg a vagonokat. Mikor felértem a megfelelő helyszínre, még bőven volt egy órám a várható érkezésig. Lassan telt az idő, egyszer csak meghallottam a vonatok kürtjének hangját, s azonnal pásztázni kezdtem a felvidéki tájat, vajon hol haladhatnak. Gyorsan meg is találtam a Kishalomról érkező szerelvényt, ekkor még bőven a túloldalon döcögött. Hihetetlenül szép innen a panoráma, az időjárási viszonyoknak köszönhetően még a légvonalban 30km-re található Szanda-várát is le tudtam fényképezni. Lassan a várva várt ívekhez érkezett a szerelvény, mely elképesztő látvánnyal fogadott a múltkori favonathoz képest. A gabonavonat hossza kb. 470 méter, súlya 1600-1700 tonna körüli lehetett. Egy-két kattintásra volt lehetőségem, majd a hegyoldal másik oldalán tekeregve eltűnt a Rárós felé tekergő ívekben.

Ez a helyszín egyike a Nógrádszakáltól-Ipolytarnócig húzódó 15km-es pályaszakasz részének. Ez egy közös használatú pályaszakasz, melyen átmenő forgalmat bonyolítanak. S ez miért is különleges? Ha Losonc felől érkezik egy tehervonat, akkor Ipolytarnócnál lép be Magyarországra, majd 15 kilométer után Nógrádszakálnál ismét elhagyja országunk határát és visszatér Szlovákiába. A felvidéki Nagykürtös (Veľký Krtíš) és Kishalom (Malé Straciny) vasúton, csak ezen a Nógrád megyei szakaszon keresztül érhető el.

Ha tetszett a bejegyzésem, kérlek, az itt található ikonok valamelyikével, oszd meg te is az ismerőseiddel.