BLOG | élet a vasúton, nógrádi tájakon Galbács Tamás kalauzolásával | PSŽ a.s. tehervonata közlekedett a 78-as számú nyugat-nógrádi vasútvonalon 1. rész | 2021 | 01 | 31 – 02 | 04

Január végén értesültem arról a hírről, miszerint a Prvá Slovenská Železničná a.s. magán vasúttársaság gabonaszállító üres tehervonata, Aszód felől, Balassagyarmaton keresztül fog megérkezni Kishalomba a GAMOTA a.s. tárolóba. Igen gyakori a tehervonatok közlekedése az Aszód-Balassagyarmat-Ipolytarnóc, vagyis a 78-as számú vasútvonal északi szakaszán, mivel a gabonaszállító vonatok mellett a szójafeldolgozó üzemhez is érkeznek szerelvények.

Ezek a méretes vonatok, többnyire Losonc felől, Nógrádszakál érintésével szoktak felvidéki területre áthaladni, így igen meglepődve, persze annál nagyobb örömmel fogadtam a hírt, hogy a következő két alakalommal, a 78-as alsó szakaszáról fognak érkezni.

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért pont erre jöttek? Azt azért tudni kell, hogy ezek a szerelvények általában a dél-európai kikötőbe szállítják a gabonát, így többnyire két hétbe telik, míg egy-egy vonat a kijelölt távon leközlekedik. Losoncról egy gép 28-32 db üres kocsival érkezik, majd miután Kishalomban megpakolják, a szintemelkedéseknek köszönhetően 3 alkalomba telik, amíg Losoncra rakottan visszaviszik. Onnan Zólyomig még komolyabbak az emelkedők, így 5-6 fordulóba is beletelik, míg odáig felvihetik. Ott a komplett szerelvény újra összezár, majd tovább a kikötőig, ismét hazánkban érintett vasútvonalakon közlekedik. Mivel ez nagy kerülő a cég számára, így most rövidebb szakaszon tervezhették meg az üres vagonok útvonalát az aszódi oldalban. A vonat hossza is igen méretes és a becskei emelkedő is ad feladatot rendesen, így a 740 148-2-es Kocur, csak Nógrádkövesdig kocoghat fel egyben a 28 kocsijából álló szerelvénnyel.

Kövesdre érkezését követően, két vágányra kell széttolni, mivel a hossza miatt nem lehetséges egy vágányon tárolni. Innen vontmentes időben Balassagyarmatig két részletben, majd onnan tovább egyben Nógrádszakálig közlekedik. Szakálból Kishalomba már a felvidéki szolgálatban lévő munkatársak viszik. A rakott vonatok közlekedése pedig a már korábban is említett Nógrádszakál – Ipolytarnóc között húzódó vonalon történik.

Bizonyára többekben is felmerülhet a kérdés, hogy, ha felénk rövidebb az útvonaluk, miért nem erre közlekednek? Azt azért szintén érdemes tudni, hogy Ipolytarnóc-Nógrádszakál között 20t tengelyterelés van érvényben, illetve Aszód-Nógrádkövesd között is, ami természetesen alkalmas rakott vonatok közlekedtetésére, míg Nógrádkövesd-Nógrádszakál között csak 18,5 tonna, emiatt azonban szükség lenne egy kis karbantartásra. Az általam folyamatosan dokumentált szerelvények nagyon jól példázzák, hogy igenis szükség lenne térségünkben a vasúti fejlesztésekre, hiszen a helyi, illetve a külföldi cégeknek is megérné felénk szállítmányozni, mely ismét fellendülést hozhatna térségünknek.

No, de, hogy az élményeimet is elmesélhessem nektek, úgy gondolom, szakmai részből elég volt ennyi bevezetőnek.

Vasárnap Ricsi barátommal indultunk útnak, s az első dokumentálásra alkalmas helyszínünknek a Galga-völgye volt első célnak kitűzve. Mivel a mozdony csak Nógrádkövesdig jöhetett a komplett szerelvénnyel, úgy voltunk vele, inkább mi érjünk előbb oda, mint sem, hogy lemaradjunk róla. A személyvonatok jöttek-mentek, de én folyamatosan csak érdeklődtem. Megérkezésünk 10 óra körül lehetett, majd, mint az később kiderült, még Aszódról sem indultak el. Telt múlt az idő, egyszer csak bejelentkeztek. 13.05-kor kijöhetnek Mácsáról. No, nekem több sem kellett, ekkor azonnal szóltam Ricsinek, induljunk el, ha lehet. Gondoltam szuper az idő, s míg Galgamácsáról felkocognak, be kell állítanunk az állványainkat, illetve rajta a kamerákat. Mikor a kedvenc helyszínemre kiérkeztünk, már az ország másik részéből érkező vasútfotósok is elfoglalták a területünk. De mivel a domboldalon akadt bőven helyünk, így barátságosan elférhettünk, egymást nem zavarva szabadon fényképezhettünk.

A technika összeszerelését követően hamarosan meg is érkezett a menet, készülhettek a csodálatosabbnál csodálatosabb felvételek. Mivel legbelül éreztem a képeink hatására lesznek olyanok, akik kommentben odaírják majd, hogy de jó lett volna megnézni élőben, vagy akár egy videofelvételen. Nagyon jó hírem van a számukra, ugyanis én előrelátóan készültem ezekre a gondolatokra. Tehát a szerelvény videón is rögzítve lett, melyet a cikkem alján tekinthettek meg!

Idő közben Dani cimborámék is befutottak, így ők is besegíthettek a dokumentálási folyamatokban. Miután a vonat elhaladt, az állomáson elcsíphettük a tolatási folyamatokat. A Bz-s keresztet is megvártuk, majd elébe Magyarnándorba utaztunk. Nándor szélén a becskei átjáró előtt is sikeresen meglőttük, majd a vasútállomásig követtük. Mivel tudtam, hogy a személyvonattal Nándorban lesz keresztje, így a fotós felszerelések elpakolásával egyikünknek sem kellett sietnie. Tájékoztatásomnak köszönhetően Magyarnándor vasútállomásán, több téma után érdeklődő gyerekes család is megjelenhetett. Lassan a személyvonat is megérkezett, s a jelzők kezelése után, mindkét szerelvény tovább közlekedhetett. Az állomáson bizony kaptunk mozdonydudát és sípot, a mozdonyvezető ezzel kifejezetten fokozta a hangulatot. Ezúton is köszönjünk neki, így a videofilmen bizony ezt a pillanatot, sikeresen vissza tudjuk adni. Dani barátom Nándor határáig még lekövette, így a filmen látható lesz, milyen csodálatos volt a Cserhát látványának előterében. A rögzítést követően autóba pattantunk, majd Balassagyarmaton a felüljáró hídról, egy szürkület előtti érkezést is sikerült elkapnunk.

A gép körbejárást követően készítettem még egy-két szép naplementés felvételt, majd Dani barátom (a szállító) hazahozott engem. A mozdony gépmenetben Nógrádkövesdre valamikor este közlekedett le, s a második tehervonattal Balassagyarmatra 22.00 óra környékén gurulhatott be. Gyarmaton a komplett szerelvényt összezárták, majd innen Nógrádszakálig egyben közlekedett. A szerelvény ezen az állomáson töltötte az éjszakát, majd másnap reggel vitték át Kishalomba.

A vasárnapi vonatvadászat után szellemileg és fizikálisan is olyan szinten elfáradtam, hogy a keddi első rakott tehervonatért, el sem utaztam. Szerdára, mikorra már két fuvar volt ígérve, arra a napra természetesen beneveztem. Első körben utamat a Kálváriára, terveztem, majd a hajnali busszal, időben meg is érkeztem. A hegyre felmászva csodálatos látványt nyújtott a reggeli panoráma, miközben a napkelte színvilága percről-percre elvarázsolt látványával. A fagyos, tiszta légkörnek köszönhetően nagyon messzire el lehetett látni, még a felvidéki Španí Laz-t is sikerült lefotózni. Az egyik fényképemen egy rádiójel továbbítására szolgáló torony is jól látható, mely a hegyvonulat tetején, 643m magasan található.

Nógrádszakál felől, Alsózellő irányában egy szivárványt is sikerült dokumentálni, mely szinte reggeltől-délig, el sem akart tűnni. Szanda várának romjai és a Farkas-hegy teteje is tisztán látszódott, s a tehervonat megérkezéséig ezeket szintén sikerült megörökíteni. Odafent a Kálvária-hegyen, egyszer csak a tehervonat dudájára lettem figyelmes. Bussa település szélénél haladt éppen, ahonnan már Szakálig, szabad szemmel is kísérhettem. Miután az állomáson megjelent, nagyon megörültem, mert eléggé időben érkezett. A felvételek rögzítésre is felkészültem, mikor több mint egy órás várakozás után, azzal a ténnyel kellett szembesülni, hogy ezt egyáltalán nem akarják elindítani. Egyszer csak a Kálvária-hegyre vezető gyalogúton, emberi hangokat kezdtem el hallani. Gondoltam magamban ugyan ki jön ide ilyenkor, amikor rajtam kívül nem sokan tudnak ilyen vonatról.

Mint az kiderült két vasútfotós srác érkezett, akik szintén jól voltak informálva, így kiruccantak ők is egy Ipoly-völgyi fotózásra. Kis idő elteltével azonban a teher is el lett engedve, dokumentálhattuk is vonatunkat a nógrádszakáli ívekben. A vonat elhaladását követően, szépen lassan lebattyogtam a főút szélére. Mivel a második képemet Ráróspusztán szerettem volna elkészíteni, gondoltam egyet, hogy terepszemlével egybekötött kiránduláson fogok részt venni. El is indultam, mikor eszembe jutott, hogy nemsokára megérkezik a személyvonat. A hegyről addigra már a srácok is leértek, s megszólítottak, hogy ők autóval vannak, ha gondolom, elvisznek. Így hát csatlakoztam hozzájuk, s a tehervonat nyomába siettünk. Persze én azt sejtettem, hogy ez már az országhatárig nem lesz lefényképezve, mert a távozását követően túl sok időt veszítettünk el odafent a hegyen. Igazam lett végül, s az országhatár környékén haladt el a szemünk előtt. Innen visszaautóztunk Ludányhalásziba, hogy a Balassagyarmat felől érkező személyvonatot is meglőhessük a varázslatos nógrádi tájban. Később Litkéig beelőztük, hogy ott is elcsíphessük. Távozása után Ipolytarnócra mentünk, ahova a gépmenetes Kocuros képünket terveztük. Ha Ipolytarnócról időben visszaindul Kishalomba, akkor most fotóalbumomban, szivárvánnyal a háttérben pompázott volna. Mivel a forgalmista nem engedte ki a személyvonat előtt, így nem maradt más hátra, mint a Bz-s személyvonat és az Ipolytarnóci táj összekomponálása. A srácok ekkora megunták a várakozást, így a társaságukat Ráróspusztáig élvezhettem. Visszafelé az egykori tábor bejárata előtt elcsíptem a mozdonyt gépmenetben, majd 3 óra felé Rárós és Litke közötti hangulatos ívekben az utolsó rakott vonatot is megörökíthettem.

Ezennel itt és most szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét, hiszen nélkületek nem hozhattam volna létre, ezeket a minőségi felvételeket. Külön köszönet Makrai Ricsinek és Farkas Daninak a filmezésért és a szállítói tevékenységért.

A kisfilmet pedig, melyet vadászat közben rögzítettünk, itt tekinthetitek meg!

Ha a videó elsőre nem jelenne meg jobb minőségben, akkor a jobb alsó sarokban található fogaskeréknél, állítsd be 1080HD-re. Az élményeim átérzése érdekében, a hangfalak bekapcsolása erősen ajánlott!

A 2. rész megtekintéséhez kattints ide.

Nógrádkövesdi werkfotóért köszönet Ricsinek!

Ha tetszett a bejegyzésem, kérlek, az itt található ikonok valamelyikével, oszd meg te is az ismerőseiddel.