BLOG | élet a vasúton, nógrádi tájakon Galbács Tamás kalauzolásával | Gigantikus tehervonat kígyózott Nyugat-Nógrádban | 2021 | 04 | 27 – 29

Felvidéki barátomtól érkezett a tájékoztatás, miszerint április 27 és 29 között, ismét egy közel 30 kocsis tehervonat fog felénk közlekedni. A kocsik ekkor már Losonc vasútállomásán sorakoztak, melyek Kishalomba, végül kedden reggel kerültek leszállításra. A vonat érkezése előtt egy héttel, még a mozdonyról sajnos pontos adatokat nem sikerült összeszednem, így izgalommal vártam, melyik gép fog majd dolgozni a szerelvényen. A szállítást megelőző napon azonban az is kiderült, hogy melyik gép kapja végül a kedd reggeli feladatot. Másnap már háromnegyed 5-kor keltem, hogy 7 órára Nógrádszakálba kiérhessek. Régi vágyam volt ugyanis, hogy egyszer, egy olyan felvételt rögzíthessek, melyen egy gigantikus tehervonat, mozdonnyal az elején kígyózik befele a nógrádszakáli ívekbe.

Mivel előre nem lehetett pontosan tudni, hogy a tehervonat egy, vagy két részletben fog-e leközlekedni, így a vagonok számát illetően, óriási meglepetés volt számomra, amikor a vonatot megpillanthattam. Ahogy a megfelelő helyszínre érkeztem, s bepozícionáltam felszerelésem, szinte azonnal megpillantottam a szerelvényt. Amikor a tehervonat belekezdett a második ívbe elindítottam a mozgóképes felvételem, majd ezzel a pillanattal el is veszítettem a kameraképemet, s innentől kezdve egyáltalán nem láttam, hogyan, s miként készülhetnek majd el a felvételek. A víz szinte azonnal levert, hiszen nehezen akartam elhinni, hogy történhet meg ez velem, amikor a legfontosabb pillanatot kellene megörökítenem. A nagy ijedtség és a kapdoskodás közben, random a gombra kattintottam még vagy kettőt, melyekről a hangok alapján sejtettem, hogy a képek elkészültek, de az érzés felbecsülhetetlen, hogy a felvételeken vajon milyen vizuális anyagot sikerült rögzítenem. A helyzet többek között azért is volt izgalmas, hiszen a beígért reggeli 7 órás érkezés helyett, csupán csak 09.45 felé érkezett meg a menet.

De, hogy reggel óta miért is izgultam én annyira? Mivel tudtam, hogy a déli vonattal Budapestre kell utaznom, így sok időm a tehervonat fotózására Nógrádszakálban, már nem igazán volt. A tehervonat közben aztán tovább is gördült a síneken, én pedig a felszerelésem, igen gyorsan pakoltam a táskámba idegesen. A Szakálból induló 10.05-ös autóbusz volt az utolsó, amivel még a személyvonatom indulása előtt, emberi időben hazaérkezhettem. Az autóbuszhoz sietve vettem telefonom kezembe, majd az alkalmazáson belül próbáltam lapozgatni, milyen felvételek is születtek. A látottak alapján a kígyózó szerelvény videóját gyorsan el is kellett engednem, mert a fényképek között azt bizony nem találtam. A két fénykép elkattintásból az első viszont sikerült, így óriási volt ám az örömöm. A fővárosból mivel már késő este érkeztem haza, a memóriakártyámról csak másnap került fel számítógépemre a dokumentáció nyersanyaga. Ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy valamilyen technikai okokból kifolyólag, de mégis meglett a kígyózó videós anyag. Ahogy azt most olvashatjátok, ez a szerelvény éppen, hogy csak meglett, ami viszont biztos, hogy igen nagy kár lett volna érte.

Másnap is igen hamar a helyszínre érkeztem, hiszen, ha én ott vagyok, a vonat kattintás nélkül tehát nem mehet el. A tájékoztató jellegű menetrendjétől természetesen ismét eltérve közlekedett le, a végén aztán Dani barátommal kergettük meg napsütéses időben. Az első néhány felvételt, Nógrádszakálban készítettem, majd Ipolytarnócig autóztunk, ahol megpillantottuk az Alacsony-Tátra havas hegycsúcsait. Nem is volt kérdés, hogy fogom a felvételeket elkészíteni Ipolytarnóc templomával és a Tátra vonulatával a háttérben megkomponálva. Ekkor azonban a kamerám ismét nem karta az igazat, a tehervonat 14 kocsijával pedig, szépen a menetrendje szerint haladt. Idő hiányában sajnos (B) fényképezési lehetőségen nem is gondolkoztam, ebből adódóan fényképezőgéppel való felvételek készítéséhez ennek a helyszínnek a kiválasztásával egy kicsit mellé nyúltam. A vonat hátterében így a Tátra havas hegycsúcsai sajnos nem látszódnak, de bizonyítékkét külön azért lekattintottam.

Csütörtöki napomat szinte már teljesen máshogy szerveztem, nem volt kedvem kimenni az utolsó kettő rakott teherre. Reggel azonban még időben értesültem arról, hogy talán egyszerre elviszik az utolsó adagot, emiatt úgy gondoltam mégis útnak indulok. Az időjárás ugyan igen borús volt, azonban az eső szerencsére nem esett, s a szűrt fények kedvezhettek a felvételeknek. Balassagyarmaton eszembe jutott az én kicsi barátom, s fel is hívtam őket telefonon. Ahogy már korábban is volt rá példa, úgy gondoltam ismét elvinném őt, és ha van kedve, megvonatoztatom. Neszi természetesen igent mondott, s Szakálig együtt utazhattunk. Személyvonatunk távozása után, lassan megérkezett a teher, miközben Anikó és Odin is megérkeztek. A képek készítése után az Országhatárig elébe siettünk, s ott is megnézhettük a szerelvényünk. Mint azt a képeken is láthatjuk, ez a második rakott vonat, mindösszesen 10 kocsival érkezett, majd csak később távozhatott az utolsó esti menet.

Úgy gondolom, bármennyire is fárasztó egy szabadidős tevékenység ez a vonatvadászat, a cikkeimet olvasva biztosak lehettek abban, hogy élmények nélkül szinte sosem jövünk haza.

A nagy várakozások közepette Neszivel, még egy közös selfie elkészítésére is jutott időnk.

Itt pedig az általam készített kisfilmet is megtekinthettek a kígyózó szerelvényről:

Ha tetszett a bejegyzésem, az alul található ikonok valamelyikével, oszd meg te is az ismerőseiddel.