BLOG | élet a vasúton, nógrádi tájakon Galbács Tamás kalauzolásával | Élményvonattal Balassagyarmatra, a Szent Anna-napi palóc búcsúra | 2012 | 07 | 29

„Tájkép napraforgókkal” | I. helyezés a MÁV Nosztalgia Kft. és az Indóház magazin által közösen kiírt fotópályázatán

2012. július 29-én a MÁV Nosztalgia Kft. élményvonata, a legendás M61-es 001-es Nohabbal, a Galga-völgyén keresztül érkezett meg, Palócföld „Görbe ország” fővárosába, Balassagyarmatra. Az Anna-napi búcsú alkalmából, néptáncbemutató, népművészeti kirakodóvásár, „Palócföld Szépe” választás és színes programok várták az érdeklődőket. A MÁV Nosztalgia Kft. és az Indóház Kiadó közös szerevezésében egy fotópályázat is meghirdetésre került. A pályázat témája pedig az élményvonat megörökítése volt, a Budapest–Balassagyarmat között húzódó vasútvonalon. De, hogy mi volt az előzmény, s, hogyan kerültem én a képbe? Ahogy meghirdetésre került a fotópályázat, Nógrádkövesd vasútállomásának főnöke (Piroska néni), az egyik bakterétől, konkrétan nagymamám testvérétől kérdezte meg, hogy: János nincsen kedve képeket beküldeni erre a fotópályázatra? Tudni kell, Jani régebben nagyon sokat fotózott, még analóg fényképezőgéppel. Dzsoni válaszolta neki: én nem küldök már be, de szólok Tominak, ő biztosan örömmel készít majd képeket. Lassan aztán a nagy nap is elérkezett, s reggel fél 9 körül lehetett, amikor elindultam itthonról, nagy reményeket fűzve a szuper felvételek készítésére. Azonban a reggelig tartó esőzésnek köszönhetően, szinte már mindent sár borított. Ennek örömére bepróbálkoztam a szántóra. 2012-ben alig két éve volt meg a fényképezőgépem, de már ekkor nagyot akartam alkotni és a vonat megérkezését követően, menet közbeni panoráma képet készíteni. Addig-addig szerencsétlenkednem, míg a végén nem sikerült értékelhető felvételeket készítenem.

Elkenődve kezdtem hazafelé kerékpározni, ráadásul a sárból is ki kellett mászni. Délutánra azonban a nap kisütött és mivel elintéznivalóm akadt Balassagyarmaton, ezért sikerült a vonatot meglőnöm a vasútállomáson. Az itt látott panoráma felvételt 3-4 képből fűztem össze, melynek különlegessége, hogy állvány segítsége nélkül készítettem. Ez nekem még mindig nem volt elég, hiszen a reggeli kudarc után szerettem volna legalább egy, tájban, menet közbeni, számomra értékelhető fotót készíteni. Szoktam mondani nincsenek véletlenek, s minden okkal történik így a rossz után jó következett. Miután hazaértem, kimentem a reggeli helyszínre, ekkor már egy szárazabb részére. Negyed ötöt ütött az óra, amikor a Budapestre tartó menet megérkezett Magyarnándor határába. Ahogy kibukott a mozdony a bokrok között az ívekben máris indult a fényképező kattogtatás, sorban készülhettek a jobbnál jobb felvételek.

A vonatvadászat után otthon aztán jöhetett a minimális utómunka, majd a képek pályázatra való benyújtása. Összesen 6 db fotót küldtem be a megadott e-mail címre. Elérkezett a közönségszavazás, s nagy meglepődésemre az általam beküldött 6 kép közül, csak 5 db fotó került a közönségszavazásra bocsátott albumba. Nem értettem miért, s hogyan lehetséges ez, hiszen én 6 darabot nyújtottam be. Nem sokkal később aztán kihirdették az első 3 helyezettet, valamint negyedikként a különdíjas képet. Először nem hittem a szememnek, ugyanis az itt is látható felvétellel, mely a „Tájkép napraforgókkal” címet kapta, első helyezést értem el. Hatalmas volt az öröm számomra, hiszen még ez év szeptember 22-én egy  Linzbe induló élményvonatos nosztalgiautazáson másodmagammal vehettem részt.