BLOG | élet a vasúton, nógrádi tájakon Galbács Tamás kalauzolásával | Tiszta Amerika, avagy fél kilométeres tehervonat közlekedett Nógrádban | 2020 | 05 | 19 – 22

Micimackó és a tehervonat

Néhány hete a PETROLSPED Kft. tehervonatával szállítottak gabonát a Malé Stracinyban található gabonatárolóból, mely a Nógrád megyei 78-as vasútvonalat is érintette. A szállítás napján kiderült, hogy a közeljövőben még két fuvart fognak lebonyolítani. Mivel az első fordulóban lemaradtam az üresen érkező 31 kocsis kígyózó szerelvényről, így már csak a visszafelé haladó rakott vonatokat tudtam fényképeken megörökíteni.

A mozdonyvezetővel szinte azonnal jó barátságba kerültem, mikor megmutattam neki, korábban milyen felvételeket sikerült már megörökíteni. Megegyeztünk, ha legközelebb esetleg jön a második teher, jelez nekem, hogy a kb. 2 másodperces lövésre időben felkészülhessek a hegyen. 2020. május 19-re, keddre volt betervezve az üres, közel 500 méteres szerelvény érkezése. A reggeli ébredés 04.15-kor igen érzékenyen érintett, azonban a vadfotózáshoz való felkelés is csak az első 5-10 percben kellemetlen. Később odakint már a természet kárpótolja látványával az embert! Az első autóbusszal Balassagyarmatig, majd tovább Szécsénybe utaztam, végül megérkeztem Nógrádszakál központjába. Időm volt még bőven a vonat érkezéséig, így kényelmesen kisétálhattam a már jól bevált vadászlesemre, a Kálvária-hegy tetejére.

Állvány felpattintva, máris rajta a kamera, videó felvétel készítéshez tökéletesen megkomponálva, beállítva. Természetesen a fényképezőgépem is rendben, izgatottan vártam a helyszínen. Ahogy telt-múlt az idő, egyre izgatottabb lettem, hiszen 07.45-re kellett volna megérkeznie a várva várt ívekbe. Negyed 9, fél 9 is lehetett, amikor érdeklődtem egyet, lesz-e ma egyáltalán tehervonatos menet? Ekkor kiderült, hogy Ipolytarnócig megérkezett, de ott lerobbant! Gondoltam magamban, ez nagyon remek, hiszen erre a napra Bardotka-s mérővonat is volt betervezve. Ekkor azonban tisztában voltam vele, a szerelvény nem közlekedik ma már sehova, a hegy tetején várhattam én hiába.. A tájékoztatást bezsebelve máris felhívtam Anikóékat, ha Nesztor felébredt és úgy gondolja, kijöhetnek megnézni a szerelvényt, mert elújságoltam nekik, hogy pontosan mi is történt. Hamarosan meg is érkeztek. Olyannyira kedvesek ezek az emberek, még kávéval és finom szendviccsel is készültek nekem.

Ipolytarnócra érkezve megpillantottam a piros fehér festésű dízelmozdonyt, s akkor derült ki számomra, ezt a gépet még sosem fotóztam, az elmúlt 5 éves vasútfotós pályafutásom alatt. A mozdonyvezetőnek ugyan közben sikerült megjavítania a gépet, de napközben ment a kavarás, mi legyen a szerelvénnyel. Losoncra vissza nem mehetett, de a hossza miatt Ipolytarnóc állomására sem fért be teljes egészében. Végül aznap az irányítók úgy döntöttek, nem lesz a nyílt vonalra kiengedve. Eközben Nesztorral és Micimackóval készültek a fényképek, s a számítógépbe is bekerült egy segélyező mozdonymenet menetrendje. Mátészalkáról, Aszód és Balassagyarmat érintésével érkezett volna Ipolytarnócra, hogy aztán az elhasalt mozdonyt a 31 üres kocsijával Kishalomba továbbítsa. Este hatra lett volna érkezése, amit természetesen én már nem vártam meg. Kora délutánra viszont Dani barátom is előkeveredett, akivel aztán készítettünk néhány drónos felvételt.

Miután hazaérkeztem, késő este fordulat történt a jelenetbe. A 81-es Hatvan-Somoskőújfalu vasútvonalról Dénes cimborám érdeklődött, tudok-e valamit arról, hogy a PETROLSPED-es 742-es 610-es Kocurja, Hatvan felől somosi kilépős lesz? Mivel azt tudtuk, mátészalkai indulása volt a gépnek, én már sejtettem, ez a másnap reggeli segélyező gépem lesz, ami éjszaka Losoncig fog közlekedni, hogy másnap jöhessen Ipolytarnócra segélyezni! Így is lett. Szerda reggel is 04.15-kor kellett felkelnem, hogy az első autóbusszal útnak indulhassak serényen. Balassagyarmatra érkezve 05.20-kor már csörgött a telefonom, s hatalmas mozdonykürttel a háttérben közölték velem, most indultunk Losoncról gépmenetben. Mint kiderült Tarnócon megcserélik a két gépet, s fél hét után pár perccel indulhat a menet. Szécsénybe érkezve azt hittem sosem érek ki a helyszínre, mert megpillantottam egy autóbuszt, amelynek csöpögött a hátulja. Az autóbuszt sofőrje leállította, majd a hátulját felnyitotta.. A napom szinte lepergett előttem, s csak reménykedhettem, nem ez lesz az én járatom, mert azonnal oda lenne a reggeli vadászatom. Pár perc múlva szembesülnöm kellett vele, hogy ez pedig az enyém lesz, de közölte, hogy megjavította és közölte, Szakálig talán kibírja.

Az autóbusszal 06.31 volt érkezésem a Kálvária-hegy aljánál található buszmegállóhoz, így aztán volt para, hogy időben felérek-e ismét a csúcspontra. Az autóbuszon összeszereltem a felszerelést, mire felérek a hegyre csak a vadászpozíciómat kelljen felvennem. Felfelé menet a telefonom is megcsörrent, amit ugyan akkor nem vettem észre, viszont később abból sejtettem, hogy 06.35-kor elindult a tehervonatos menet. Nem sokkal később, egyszer azonban csak a kocsik csattogó robajára lettem figyelmes, s kamerámon abban a pillanatban megnyomtam a gombot, hogy videóra is rögzíthessem a kis kígyót. Nagyon komoly látványt nyújtott a táj, miközben a PETROLSPED Kft. Kocurja kanyargott az Ipoly-völgyi ívekben. Végül a tehervonatot sikerült Nógrádszakál templomával is összekomponálnom, ahol a távolban halványan, Szanda település egykori várának romjai és a Péter-hegy is látszottak. A rögzítést követően lesétáltam a hegyről, s a 07.27-es busszal simán haza is utazhattam. A PETROLSPED-es Kocur a rakott tehervonatát visszafelé 3 fordulóban továbbította Losoncra, sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam megörökíteni a meneteket. Elsőben 12, másodikban 7, míg végül az utolsó körben 12 kocsijával távozott a gabonás szerelvény.

Készült néhány werk fotó és egy videó is, melyeket itt tekinthettek meg.