BLOG | élet a vasúton, nógrádi tájakon Galbács Tamás kalauzolásával | PETROLSPED Kft. Kocurjai továbbítottak tehervonatot Nógrádban | 2020 | 05 | 04 – 07

Hogyan is készülnek ezek a számomra igen izgalmas fényképek? Olvasd el rövid történetemet.

Kedden reggel Szlovákiából kaptam az információkat, miszerint a PETROLSPED Kft. mozdonyai hétfőn, egy 31 kocsiból álló szerelvénnyel közlekedtek le a kishalmi (Malé Straciny) gabonatárolóba. Világ dőlt össze bennem, amikor ezt megtudtam, hiszen ezek a mozdonyok tudomásom szerint még sosem közlekedtek a 78-as vasútvonal (Nógrádszakál – Ipolytarnóc) közötti szakaszán. Az információ pontos tartalma pedig az volt, hogy csütörtökön 2 fordulóban fogják Losoncra továbbítani a gabonás rakott tehervonatot.

Mint minden vonatvadászat előtt, úgy ezt a csütörtök reggeli napot is izgatottan vártam, vajon milyen lesz az időjárás, minden jól fog-e alakulni a fényképek elkészítése közben. Végül elérkezett a reggel, s útnak indultam nagy lendülettel. Ahhoz, hogy időben kijussak Nógrád megye északi, határ menti területére, igen korán 4 és 5 óra között kell felkelnem. A buszon ülve mikor már teljesen észhez tértem, a menetrendeket böngészve vettem észre, hogy nem jó járatra ültem fel, mert az eggyel korábbival kellett volna a helyszínre érkeznem. Balassagyarmaton az 5-10 perces átszállással nem volt semmi problémám, de akkor tudtam már, hogy Szécsényben több mint egy órás unatkozás vár majd rám.

Egy-egy szuper fénykép elkészítéséért, azonban bármire képes vagyok. Köztudott, hogy Nógrádban nagyon ritkán közlekednek tehervonatok, s mivel unatkozni nem tudok, így végül útnak indultam gyalog. Először Szécsény – Ludányhalászi közti szakasz volt a kitűzött táv, s gondoltam, ha jön a következő autóbusz, azzal majd Nógrádszakálig tovább utazok. Szécsényben bekapcsoltam a Relive alkalmazásomat, ha már gyalogolok, akkor legyen mérve az adott teljesítménytúra. Mivel a busz érkezése előtt Ludányhalásziba értem, úgy döntöttem gyalog folytatom tovább utam az Ipoly-völgyében. A helyközi járattal, szinte majdnem egyszerre értem Nógrádszakál településre, s a 14,7 km-t másfél óra alatt sikerült leküzdenem. Mindeközben folyamatos volt informátoraimmal a kapcsolat, hogy mikor indul el a gabonatárolóból a első rakott tehervonat. Mivel magánvasútról van szó, ezért kiszámíthatatlan, mikor közlekednek, így mindenképpen fontos, hogy időben a helyszínre érkezzek. 8 óra után szerencsére megérkeztem, s az állomáson érdeklődve megnyugodhattam, mert a közlekedési engedélyük akkor még nem volt megkérve. Egy néhány perces pihenő után ismét útnak indultam a Nógrádszakálban található Kálvária-hegy tetejére,az egyik kedvenc fotós “vadászlesemre”.

14,7 km megtétele után kellemesen elfáradtam, mire a hegy magaslatára felmásztam. Az elénk táruló nógrádi táj panorámájával, azonban teljes mértékben kárpótol bennünket látványával. Pihenés közben sikerült a felszerelésem is összeszerelnem, mindeközben kiterveltem, ha megérkezik a tehervonat, milyen komponálásokat örökítsek meg. Az egyik padon ülve, egyszer csak megpillantottam a határ menti településen (Bussa) áthaladó kígyózó szerelvényt, s onnantól kezdve szemeimmel végig követhettem, míg a kiszemelt fotós ívekben, megérkezett objektívem célkeresztjébe. Lent a völgyben dübörgött a vonat, s fényképezőm pontossága és gyorsasága által megörökítésre került minden fontos pillanat. Néhány pillanatig ugyan, de volt még lehetőségem kiélvezni ezt a nem mindennapi látványt, s mikor eltűnt a hegy lábánál, csak a kerekek csattogásai hallatszottak.

A vonat távozását követően visszasétáltam a vasútállomásra, majd a délelőtt közlekedő személyvonattal Ipolytarnóc településre tovább utaztam, hiszen tudtam, a rakott tehervonatot két részletben továbbítják majd Losoncra. A mozdonyok visszafelé gépmenetben még a személyvonat Balassagyarmatra indulása előtt megérkeztek, így a Palóc expresszel is lőhettem néhány közös fényképet. Később kisétáltam a közeli domboldalra, ahol az Ipolytarnóci templom tornyával komponálhattam össze a mozdonymenetet. Miután a fejben előre megkomponált képeket sikeresen elkészítettem, felvettem a kapcsolatot kedves ismerőseimmel, akikkel már előre meg volt beszélve, hogy délután kijönnek a gyerekekkel tehervonat nézőbe. Judittal és a gyerkőceivel Regivel, Szilikével és Szabolccsal a kertjük végétől sétáltunk fel a közeli domboldalra, ahova később Anikó is megérkezett Neszivel és Odinnal.

Telt múlt az idő, s a gyerekek már kezdtek türelmetlenek lenni, mikor jön már az a vonat. Gyorsan telefonáltam egyet és kiderült, hogy megkérték a közlekedésre szükséges engedélyeket, így 15 óra 05 perc körül lesz Ipolytarnócnál a szerelvény. Nekünk ez még b. 30 percnyi várakozást jelentett. A távolban egyszer csak megpillantottam a vonatot, rá nemsokára kürtjének hangja is hallatszott.  Perceken keresztül nézhettük együtt a gyerekekkel és a szülőkkel, ahogy döcögve elhaladtak az Ipoly völgyében. A képek bizony itt is készültek serényen, melyeket a galériámban ezennel meg is tekinthettek.

Kellemes időtöltést kívánok a képek megtekintéséhez.

S, hogy mindez hogyan készült?

Néhány fényképet is mutatok nektek a várakozás pillanatairól:

Egy videót is készítettem, melyen jól látható, a gyerekeknek megvolt az örömük, s engem is boldogság töltött el, hogy ilyen élményekkel gazdagíthattam őket.