BLOG | élet a vasúton, nógrádi tájakon Galbács Tamás kalauzolásával | Nohabos különvonat közlekedett Nyugat-Nógrádban | 2018 | 05 | 12

Eközben Balassagyarmaton, várakozás közben a vasútállomáson:

“Ha ezt a Galbács Tomi látná..”

“A Galbács Tomi?”

“Hát nem tudtad, hogy sportrepülővel követi!?”

Egy kicsit kanyarodjunk vissza a kezdetekhez, mert van hova, s mert vonatozni jó, hiszen a vasút összehoz minket, kicsiket és nagyokat egyaránt. A vonatok csodálatos helyeken haladnak, s mindig tartogatnak valami különleges pillanatot az utazó számára. Ha az emlékezetem nem csal, akkor a 2017 tavaszán megrendezésre kerülő VIII. Balassagyarmati Vasútmodell Kiállítás ebédszünetéig húzódik vissza kis történetem. Az utóbbi években én is folyamatosan jelen voltam ezen a rendezvényen, ugyan nem a vasútmodelljeimet állítottam ki, hanem a Nógrád megyében készített vasutas felvételeimet. Célom ezzel a külön tárlattal az volt, hogy az ide ellátogatók számára népszerűsíthessem megyénket, valamint magasabb szintre emelhessem a rendezvény színvonalát. Ilyenkor az ország minden tájáról érkeznek vasútmodell kiállítók, akikkel a vasút szeretete miatt, igen gyorsan barátságba kerülünk, főleg miután megcsodálják felvételeimet, s kiderül számukra, hogy ezeknek a képeknek én vagyok a megörökítője.

Nem történt ez másként a VIII. kiállításon sem, amikor ebédidőben volt lehetőségem beszélgetni, s jobban megismerni több kiállítót is. Valami miatt úgy alakult, hogy ebéd közben kellett Soós Andrással megismerkednem, hiszen ekkor derült ki számára, hogy a tárlaton látható felvételek elkövetője, bizony én vagyok. Akkor ő azt mondta, nagyon tetszenek neki a felvételeim, csodálatosak. Azt már tudtam, hogy szereti a vasutat, viszont a beszélgetés közben az is kiderült, hogy fényképezni és repülni is. Én repülni kevésbé, de egye-fene.

Meséli, hogy repülés közben olykor csodálatos tájak felett halad repülőgépével, sajnos eközben nem tud fényképezni. Ekkor lepett meg egy felajánlással, méghozzá egy sportrepülős, fényképezős nappal. Megbeszéltük, ha meg tudom oldani, hogy feljussak a Gödöllői reptérre és esetleg aznap netán közlekedne valamilyen különvonat is, akkor összehangolunk és repülővel követhetjük a szerelvényt és fényképezhetem a nógrádi tájat. Az érzés felbecsülhetetlen és csodálatos volt. A közös repülésre azonban több mint egy évet, de várni kellett.

Később egy tájékoztatásban arról értesültem, hogy egy külföldi fotósokat szállító különvonatot rendeltek meg 2018. május 12-re, melynek közlekedése eredetileg úgy zajlott volna, hogy a külföldi kocsik, külföldi Nohabbal jönnek fel a Palóc fővárosba, Balassagyarmatra. Végül a M.Á.V. Nosztalgia Kft. 6-oskája egy vegyes vonatot továbbítva lett összeállítva a nógrádi kiruccanásra. A vonat menetrendjéről természetesen kellőképpen tájékoztatott voltam, majd ezt követően a részleteket Andrással is egyeztettem. A fuvar azonban nehezen akart összejönni a reptérre, míg végül az utolsó pillanatban egy kedves ismerősöm Id. Szakács László lett megkérdezve. Tudtam, hogy Lacibá szereti a repülőgépeket, így felajánlottam neki, ha el tudna engem vinni a reptérre, akkor ő is tud jönni velünk a repülőzésre. Magyarnándorból igen korán indultunk, hiszen Gödöllőről a repülővel, már reggel 08.00 órakor indulnunk kellett volna. Ez sajnos nem sikerült, de a vonat tartózkodási helyéről, folyamatosan értesítve voltam.

A reptéren végül a gép biztonságának ellenőrzését és minden fontos tennivalót elvégeztünk, majd a felszállás pillanata is elérkezett. A szerelvény ekkor már Aszód vasútállomásáról is kigördült, így egyre inkább izgatottabb voltam, vajon hol fog utolérni a szerelvényt. A gép zúgott, miközben igen különleges érzések kavarogtak bennem, ezen a sportrepülős lebegésen. Korábban megadatott már a lehetőség, hogy sárkányrepülővel repülhessek, de sportrepülőn ez volt az első alkalom. Olyan sok érzés, gondolat járta át testemet, mi történik most valójában velem? Repülök, s egy különvonatot tervezek fényképezni, vajon ez plexiüvegen keresztül is fog menni?

Úgy voltam vele, jöjjön, aminek jönnie kell, majd kb. egy fél órás repülés után végül Acsa-Erdőkürt határában pillantottuk meg a vonatot, miközben a település központja felé kígyózott. Acsán egy Bz kereszt, s indulhatott is tovább a Nohabos menet. Acsa településtől, Nógrádkövesd vasútállomásáig volt lehetőségünk keringőzni a magaslatokban, mivel 11 órára a gépet vissza kellett vinnünk a kiindulási pontjára. A tájat, bozótokat nem ismertem a magasból, nem tudtam hol, mikor, s mire számíthatok, a szerelvény haladása a repülőhöz képest természetesen mindig változó volt, ebből adódóan nem volt egyszerű dolgom, hogy a himbálózó gépből értékelhető felvételeket készítsek. Bízom benne, azért ez az album végül magáért beszél majd.

S, hogy a felvételeim melyik településeken/ről készültek: Gödöllő környéke, Püspökhatvan, Acsa-Erdőkürt, Galgaguta, Szécsénke, Nógrádkövesd, Magyarnándor és végül, de nem utolsó sorban a felvidéki hegyek is láthatóak. A fényképek elkészítését követően a visszaúton egy kicsit letértünk az eredeti útvonalunkról, s tettünk még néhány karikát Csővár vára felett is. Lacibá sem unatkozott mindeközben, ő is szorgosan rögzítette videofelvételre a történteket. A felvétel minősége ugyan kicsit eltér a megszokottól, azonban mivel én átéltem ezeket az élményeket, számomra igen sokat jelentenek. Ha nem bánjátok, azért a cikkem végén igen nagy szeretettel osztok meg veletek.

A napnak azonban még koránt sem volt vége azzal, hogy sikeresen landoltunk a Gödöllői reptéren. Ekkor következett a második felvonás, hiszen tudtam, ha Balassagyarmaton a Nohabka körbejár, a személyvonatok után visszafelé, időben útnak indítják. Lacibával Magyarnándorig jutottunk, ahol elkészíthettem első földi fényképemet, majd gyorsan az autóba ülve Nógrádkövesdig kocsikáztunk. Aznap kedves barátom Szilfai mester volt a forgalmi szolgálattevő Nógrádkövesden, kinek kérése volt, ha meneszti a vonatot, néhány felvételt róla is kattinthatok. Kövesden eleget tettünk, majd az Acsa-Erdőkürt utáni domboldalra siettünk, ahol az utolsó betervezett felvételeket is elkészíthettem. Érdemes lesz egyébként megtekinteni a videó felvételt is, hiszen az utolsó néhány másodpercben elhangzó mozdonykürt (melyért hatalmas köszönet Fábry Petinek) bízom benne, át adja majd azt az érzést, amelyeket aznap én is átélhettem.

Ezen a felületen szeretném megköszönni Soós András barátomnak a repülést, mely csodálatos élmény maradt számomra. Köszönettel tartozom Id. Szakács Lacibának is az autós élményekért és a videózásért, valamint mindenkinek, akik bármilyen módon is hozzájárultak ahhoz, hogy ez a nap ilyen szuperül sikerülhessen.

A németek oldalára is felkerültek felvételeim, melyeket ide kattintva tekinthettek meg.

Id. Szakács Lacibá videóját, pedig itt tekinthetitek meg!