BLOG | élet a vasúton, nógrádi tájakon Galbács Tamás kalauzolásával | Dacia-s kővonattal a Palóc fővárosba, Balassagyarmatra  | 2020 | 09 | 14

Örömmel tájékoztatlak benneteket arról, hogy az utóbbi időben eléggé élénk lett a vonatforgalom a Nyugat-nógrádi 78-as számú vasútvonalon. Nemrégiben értesültem arról miszerint szeptember 19-20. között vágányzár lesz Balassagyarmaton a Patvarci út vasúti átjárójánál, s úgy gondoltam érdeklődőm egyet, tényleg igaz-e a hír, vagy csupán ismét csak komolytalankodásra számíthatunk.

Esetleg varható-e anyagolás, vagy egyéb, komolyabb vágányzári munka. Végül kiderült, igen lesz kőszórás is, melyhez érkezik majd 5 kocsi kő és útátjáró felújítás várható. Hétvégén javában zajlott a vasútmodell kiállítás, (majd erről is mutatok felvételeket) jött a füles, hogy hétfőn M47-es Dacia-val érkezik a kő. Reggelről azért cimborámmal bevállaltam egy szarvasbika vadfotózást, hiszen a bőgés ugyan szuper volt, de a bika végül mégsem jött ki a várva várt helyszínre. Remek, gondoltam itt ma már nem lesz semmi sem, s a lábamnak támasztottam fényképező gépemet, majd elkezdtem nyomkodni a telefonom, hogy megnézzem, hol jár a kőszállító tehermozdony. Abban a pillanatban mocorgásra lettem figyelmes. Álcasapkám alól jobbra kinéztem, mikor megpillantottam egy tehenet és kettő villás bikát, tőlem kb. 20-25 méterre, de mire óvatosan elraktam a telefonom, s kezembe vettem fényképezőmet addigra valamitől megijedtek. Később aztán kiderült, valószínű Zoli masaskodására lettek figyelmesek, ami végül elriaszthatta őket. A vadfotózásról igy üres kézzel érkeztem haza, viszont a szerelvény egyre közeledett. Mindeközben felvettem a kapcsolatot Anikóékkal hiszen meg volt beszélve, hogyha Nesztorral kijönnek Magyarnándorba, akkor lekövethetjük a tehervonatot. Még a vadászruhámból át sem öltöztem, máris megérkeztek értem. Első fényképemet így Magyarnándorban az állomás területén, az egykori rakodó területen készítettem, mivel nem volt már időnk, hogy másik helyszínre elébe menjünk.

Zsolti kente neki rendesen félő volt számomra, hogy a csesztvei elágban már lövésre nem lesz esélyem, de végül a lassú jel miatt mi hamarabb érkeztünk így a kitervelt képet is sikeresen meglőhettem. Balassagyarmaton a vasútállomás felüljárójáról az érkezés pillanatait is szerencsésen sikerült megörökítenem, mikor Nesztor megkérdezte tőlem:

Neszi: Tamás megnézhetjük még azt a sárga vonatot is, ami ott hátul áll?

Én: Mondom neki persze, gyere le megnézzük.

Közben édesanyjával lábukat lógatva bámészkodtak még egyet, majd elsétálunk a sárga angyalig. Pályafenntartásért felelős ismerősöm jött oda, s így szólított: Tamás a kisgyerek szeretné megnézni az UDJ (Univerzális Darus Jármű) belsejét? Kérdezem Neszit, szeretnéd megnézni? Mire hatalmas örömmel érkezett a válasz: Igeeeeen!

Szinte még most is cseng a kis srác hangja fülemben. Volt ám öröm, s készíthettem néhány képet, majd a motor hangjából sejtettem, a fiúk dolgozni készülnek. Jól gondoltam, a pályamester közölte, igen kivisznek néhány betonaljat, melyet az UDJ-vel rakodnak majd le a vágányzári helyszínre, melyet, ha szeretnétek meg is nézhettek. Úgy is volt miután a tehermozdony betolta köves kocsijait a kilencedikre, leakasztották őket, s ezt követően porolt is vissza Hatvanba. Az UDJ-nek természetesen ekkor szabad lett a pályája a vágányzári rakodásra. A helyszínre érkezve is sikerült néhány felvételt készítenem, így számomra is boldogan zárult a nap, hogy egy szinte egyszerű, átlagosnak nem mondható napon Nesztornak is örömet szerezhettem!