BLOG | kerék és bakancs, kerékpáros és gyalogos túráink képekben | Medvesi Fotós Maraton | 2020 | 10 | 09 – 11

Borítóképet rólam leképezte, Bakos Mirtusz Eszter. Köszönöm a szépen.

Hogy őszinte legyek, már vagy 5 éve terveztem, hogy a Medvesi Fotós Maratonon részt veszek, de a korábbi években szinte mindig esküvőn, vagy éppen szüreti felvonuláson fényképeztem. Az idei évben a COVID-19 gyorsan elvitte ezeket, így időben bejegyezhettem naptáramba az októberi maratont. Kedves fényképész ismerősömmel, Mirtusszal és párjával indultunk útnak pénteken Salgótarjánba, hogy a várostól néhány km-re lévő szállásunk elfoglaljuk. Szállásunkra megérkezve felhívtuk nem éppen vendégszerető apartman tulajdonosunkat, mikor is kiderült, csak 14.00 óra környékén tudjuk majd átvenni a kulcsokat, s elfoglalni az épületet. A foglalásig tehát volt még kb. egy óránk, s így a Geocsodák Házába is felszaladhattunk regisztrálni jelenlétünket, valamint a közeli parkban elfogyaszthattuk gyors ebédünket. Amikor mi már mindennel megvoltunk, visszamentünk szállásunkhoz. Nem sokkal később megérkezett a tulajdonos és előkerültek a kulcsok is. A teraszon nem éppen olyan látvány fogadott minket, mint amire számítottunk, de bíztunk benne ez nem az ami. Még poénkodtam is vele, mikor megláttam.. „csak nem az előző vendégek ágyneműi pózolnak az asztalon”. Elég gyorsan kiderült, de sajnos igen.. A lakosztállyal alapvetően nem lett volna gondunk, igazi retró feeling, tágas szobákkal, ahogyan a hirdetésben is láthattuk, azonban egy dolog mégis volt, ami nagyon zavart bennünket. Kritikán aluli, dohos, büdös falak, a lakásban lévő levegő minőségéről már nem is beszélve. Közöltük, ne haragudjanak, de ez nem a mai kornak megfelelő ellátás, így továbbra is szállás nélkül maradtunk.

Természetesen azt azért érdemes tudni, hogy a környékben semmilyen szálláshely nem volt már elérhető a maratonra érkezők létszáma miatt, de az idő viszont csak haladt, s haladt, így nem tehettünk mást, mint belevetettük magunkat az előadások sorozatába. Eszter menet közben viszont felhívta kedves testvérét, akik Salgótarjánban élnek, így végül rajtuk keresztül, családon belül sikerült megoldanunk, hogy legyen szálláshelyünk. A hétvégén számos programmal vártak bennünket a szervezők. Előadásokon, workshopokon is részt vehettünk, többek között megismerkedhettünk a kollódiumos nedves eljárással, de volt lehetőségünk különleges szemszögekből felvételeket készíteni a Salgói és a Somoskői várakról is. Sajnos a várva várt köd és a különleges napfények sem kedveztek ennek az eseménynek, de Eszterékkel ennek ellenére is őrült jó hangulatban, gyorsan telt a hétvége, zseniális humorunknak köszönhetően, szinte mindhárom napunkat nevetéssel töltöttük.

A sok-sok csodálatos hétvégi pillanat közül, számomra a vasárnap délelőtt tartogatta a legkedvesebb élményt. Ébredésünket követően benyomtam a mikróba egy csésze vizet, hogy azt kedvenc kávémnak felmelegítsem, majd gondoltam, míg az melegszik, kikönyöklök a konyhaablakba. Kicsit kómásan bambultam kifelé az ablakon, mikor azt hittem, hogy hallucinálok.. Mondom Eszteréknek, ott egy őz, ott egy őz! Mi, hol? A panelban? Itt a városban? Közben rohanok gyorsan a fényképezőmért, gépvázat összerakni a nagy telével, rohanás vissza az ablakba. Baszki, ez tényleg itt van. Lőttem is pár képet a szúnyogháló mögül, majd a fa takarásában eltűnt. Bakker, el ne menjen.. Rohanás a fürdő ablakához, onnan jól látható volt. De csak nem ment el, eszegetett. Eszter mondja, menjél ki, hátha megcsíped. Addig-addig, hogy végül is kimentem. Haladok a ház mellett, nézd már ott egy mókus. Mondom, mi van itten gyerekeeek. Mire beélesítettem a felszerelésem, addigra dióval a szájában már a kerítéslécen pózolt, ahogy megdurrantottam, de a kutyák ugatásának köszönhetően máris szaladt tovább a kerítés melletti fa törzsén fölfelé. A ház mellett található tujafák takarásában egészen jól sikerült megközelítenem a falatozó őzikét, kb 6-7 méterre lehettem tőle, mikor készítettem sorra a felvételeket. Egy arra közlekedő nénike viszont sajnos elriasztotta őt, pedig cserkelés közben Eszter simán lefilmezhetett volna. Ahogy közelebb ért, mesélte, hogy ez az őzike itt szokott eszegetni. Később aztán megpillantottam a bokorban, de a cserkelés nem sikerült, az épület mögött elszaladt, s én is visszamentem a szállásra, hiszen a kávém szinte már kihülve várt, s lassan készülődni kellett a hazaútra.

A pakolászást követően csomagjainkat lehordtuk az autónkhoz, miközben Eszter még felmosott. Gondoltam egyet, s a fényképezőgépemmel tettem még egy karikát a háztömb körül, hátha.. Félúton járhattam, amikor megpillantottam ismét abban a bokorban, ahol korábban is láttam. Ekkor sikerült elkészítenem lakhelyén azokat a képeket is, melyeket most a fotóalbumomban is megtekinthettek.

Galériám utolsó képkockájaként pedig egy Gálos László segítségével létrejött portrét tekinthettek meg, mely kollódiumos nedves eljárással, üveglapra készült el. Ezúton is szeretnénk még egyszer megköszönni kedveskedését annak a családnak, akik szállást biztosítottak számunkra a hétvégén.

Az esemény ideje alatt telefonnal is készítettem néhány werkfotót, melyeket itt tekinthettek meg. A felvételek készítésének helyszínei: Sötét kamrában, vörös fénynél a kollódiumos nedves eljárás közben, valamint óriási csizmával a Geocsodák házában. Még a 45-ös lábméretemmel is elbújhattam mellette.. Sátorosbányánál pedig Somoskő és Salgó várát képeztem le egyetlen fényképre, valamint egy ‘Naphaló-t’ is sikerült megörökítenem, mely a Nap körül megjelenő optikai jelenség.