BLOG | élet a vasúton, nógrádi tájakon Galbács Tamás kalauzolásával | PETROLSPED Kft. Kocurja dolgozott a nógrádi vasútvonalon | 2020 | 09 | 15 – 18

Idő közben úgy alakultak az információk, hogy nem csak a hétfői napot várhattam izgatottan, hiszen a hétvégén egy nemzetközi tehervonatról is kaptam tájékoztatást! Vasárnap értesültem miszerint hétfőn vagy kedden reggel érkezik egy 500 méteres belépős tehervonat, amivel árpát fognak szállítani. Vasárnap este gyorsan kinyomoztam, s nagy szerencsémre kiderült, hogy nem hétfőn, hanem kedden reggel érkeznek! Lassan már hozzászokok a hajnali négy órás ébredéshez, a korai vadfotózások miatt, de úgy voltam vele egy ekkora szerelvényt vétek lenne kihagyni.

Mint azt tudjuk, nyáron ugyan leközlekedett 7-8 szójababos tehervonat a nógrádi vasútvonalon, melyekre megmondom őszintén, nem volt kedvem kiutazni a 22 kocsiból álló szerelvények miatt. Alapvetően Losoncra 44 vagon érkezik, nagy bánatomra nem tudom miért, de itt kettészedik és kétszerre hozzák le a kicsomagoló üzembe. Sajnos így a vonat hossza miatt a téma már nem igazán indít be, s elég sok felvételem van egyébként is erről a szerelvényről. Hétfőn este mindent leegyeztettem Lacibával, s megbeszéltük, kedden reggel 06.45-kor Litke településen találkozunk, majd onnan tovább Ipolytarnócra járművével utazunk. Másnap az autóbuszon ülve, az ablakon kifelé bámészkodva eléggé el voltam kenődve, hiszen helyenként olyannyira tejködös volt a táj, hogy szinte 5 méterre alig lehetett ellátni. Belegondoltam, az Ipoly-völgyében még inkább hidegebb szokott lenni, ezért gyakoribb jelenség a köd és a pára kombinációja. Egyre izgatottabb lettem, vajon érdemes volt-e felkelnem ilyen korán reggel, ha a végén meg sem tudom mutatni az embereknek ezt az 500 méteres szerelvényt. Mire Ipolytarnócra érkeztünk már úton volt a szerelvény, így bepattantam a kormányhoz és szakálba autóztam, hogy nyugodtan a Kálvária-hegyre felmászhassam. Tarnócon is Litkén, olyan szinten ködben úszott a táj, hogy az autóból is kb. 15 méteres volt a látótávolság. Szakálba ahogy visszaérkeztem, megkönnyebbülhettem, hiszen a hegyoldalra tekintve a Kálváriát igen, de a ködnek és a párának nyomát se láttam. Kényelmesen felcsattintottam a kamerámat, s a fényképezőt is beállítottam, mikor a szarvasbőgések közepette egyszer csak megjelent tehervonatom. A kamera forgott a fényképezőm zárszerkezete pedig kettőt csattogott, s a mozdony orra maris a fák mögött tovább kígyózott..

Elvileg csütörtökre lettek tervezve a rakott vonatok, de szerdán nem tudtam információt kérni így hajnalban kénytelen voltam irodámmal a nógrádszakáli tájba költözni. Fél hét körül pár perccel csattogott el az orrom előtt a Buzenyka, de mire én a forgalmi bejáratához érkeztem, csak akkor tudták közölni velem: Tomi hiába jöttél, ma nem lesz tehervonat, a rendszerben nincs semmi bevezetve. Így azonban nem maradt más hátra, csak a búslakodás és egy kellemes beszélgetés közbeni finom kávé elfogyasztása, s a 08.05-ös autóbusszal máris utazhattam haza. Magyarnándorba megérkezve, (ami cirka 100 km oda-vissza) benyomtam ismét egy kv-t és végre sikerült megreggeliznem, majd mire a számítógépem elé kerültem volna, hogy leüljek dolgozni, jött az infó, hogy bekerült a számítógépbe a tehervonat tehát a mai nap fognak leközlekedni! Gyorsan eresztettem egy-két telefont barátoknak, ki tudna nagyon gyorsan a helyszínre juttatni. Sejtettem, hogy a személyvonat előtt már nem fognak beleférni a menetrendbe, s mire végül ismét megérkeztem, kiderült, hogy ugyan bekerültek a számítógépes rendszerbe, de a közlekedésre még engedélyt nem kértek. Közben meg csörrent a telefonom, érkezik az információ, hogy kész van a vonat, de nincsen rá magyar személyzet, s lehetséges emiatt csak pénteken közlekednek le. Erre aztán az égbolt megdörrent, majd rövidesen az eső is eleredt. Mivel nálam volt az irodám úgy döntöttem nekifogok és leülök, egy kicsit dolgozni úgyis van még másfél órám a buszomig.

Később aztán kitaláltam, megvárom inkább a személyvonatot, mert annál csak egy helyszínen kell átszállnom házfalé. Negyed négy körül azonban bekapcsolt a távírógép. (Igen, Nógrádszakál és Ipolytarnóc állomásokon, még mindig ilyen eszközökön kommunikálnak). Kihalómból (Malé Straciny) engedélyt kértek a tehervonat közlekedéséhez. Mint az kiderült megérkezett rá a magyar mozdonyvezető, így végre elindulhatott a menet! Háromnegyed négy felé érkeztek meg szakálba, de amíg a személyvonat Ipolytarnócról nem indult vissza, addig nem haladhattak tovább Losoncra. Megérkezésükre a nap is kisütött, s a zivatar is elvonult. A vonatot érkezése közben és a vasútállomáson is megfotózhattam, de még mindezek előtt az állomástól kb. 20 méterre csemegéző őzbakocskát is sikerült lekattintanom. Lassan elindultam a Kálvária-hegy tetejére, hogy a következő fényképeimet onnan elkészíthessem. Épp hogy elindultam, újabb dörgésekre kapkodhattam fel a fejemet, mivel a hegy mögül újabb felhő rendszerekre lettem figyelmes.

Egyre csak dörgött és dörgött a nap is perzselt, míg végül az állomástól negyed óra alatt másztam meg a hegyet. Amint felértem, szemből a Bzmot is megérkezett. A személyvonat állomási menesztését követően egyre jobban zengett, s rohamosan tolódtak a felhőképződmények, mire megláttam, hogy a vasútállomásról kigördült a menet. Az egész napi szerencsétlenségben szerencsésnek mondhatom maga, mivel végül eső nélkül szárazon megúsztam. Visszafelé a gyalogolva, az Ipolyon folyón horgászó kedves ismerősömet is megpillantottam. Zoli így szólt hozzám: Cső Tomi, most ment el a hátam mögött egy tehervonat, szinte biztos voltam benne, hogy valahol itt leszel a közelben. Igen bizony fenn voltam a hegyen! A rövid beszélgetést követően visszasétáltam az állomásra, majd az utolsó vonatomig a képeimet is sikeresen feldolgoztam. A PETROLSPED Kocurja első körben 10 db kocsit húzott fel Losoncra, majd a következő 14 vagont este fél 10 felé sikerült továbbítania. Az utolsó 10 db rakott vagont péntek délután vontatta fel Ipolytarnócra, ahonnan a felvidéki pályakarbantartási munkálatok miatt csak 16.30 után folytathatták utukat Losoncra.

Bussa (Bušince) település temploma és a festői panoráma látványa, Nógrádszakálból. Avagy a csütörtöki vonatvadászatos napomon, hazaindulásom előtt ezt a csodálatos naplementét is sikerült megörökítenem.

Itt pedig egy rövid, videós összeállítást is megtekinthettek a 32 kocsis üres, valamint a 10 kocsis rakott tehervonatról. A szarvasbőgés és a dörgés is jól hallható, ezért érdemes a hangfalakat is bekapcsolni.

A hegyről lefelé, rohanás közben, azért néhány felvételt telefonnal is készítettem, hogy lássátok milyen esőfüggönyök haladtak el mellettem.